Make your own free website on Tripod.com

Temerini Magyar fiatalok esete

<< vissza

BÖRTÖNBEN LEVŐ FIAINK ÉRDEKÉBEN!

Mielőbbi szabadulásuk reményében KÉRÜNK, hogy továbbítsd ezt a levelet:



TILTAKOZUNK


a fiainkra igazságtalanul kiszabott 61 év börtönbüntetés ellen!Mi vagyunk a szülei annak az öt temerini fiatalnak, akiket Szerbiában nem tapasztalt szigorral, igazságtalanul 10-15 év börtönbüntetésre ítéltek. Mi, az elítélt Máriás István, Horváth Árpád, Szakál Zoltán, Uracs József, Illés Zsolt szülei sosem menekültünk gyerekeink felelősségre vonása elől. Mi is elítéljük fiaink cselekedetét, de elfogadhatatlannak tartjuk a drákói szigorral kiszabott, példa nélküli büntetést. Fiaink 29 hónapja a Sremska Mitrovicai börtönben töltik büntetésüket, amit azért szabtak ki rájuk, mert egy piactéri verekedést a nyomozók gyilkossági kísérletnek minősítettek, és ezt a bíróság elfogadta. A szigorú ítélet meghozatalához nagyban hozzájárult az akkori szerbiai politikai helyzet. Emlékeztetőül mondjuk el, hogy fiaink abban az időben verték meg az őket részegen provokáló drogdílert, amikor tömegesek voltak a magyarverések Vajdaság szerte, és a magyar érdekvédelmi szervezetek felemelték hangjukat a szerbiai rendőrség és igazságszolgáltatás magatartása ellen. Fiaink tárgyalása nagy titoktartás közepette, zárt ajtók mögött zajlott. A bíróság a velük szemben alkalmazott büntetés kiszabásakor kettős mércét alkalmazott. A vizsgálati fogságban bántalmazták őket, és anyanyelvük használatát sem engedélyezték számukra. Hiába tettünk fellebbezést a szigorú büntetés ellen több alkalommal is, Szerbia legfelsőbb bírósága sem tanúsított megértést.

Mi, szülők belefáradtunk a kilátástalannak látszó küzdelembe, mégsem adjuk fel! Nem nyugszunk bele a megváltoztathatatlanba!





KÜZDELMÜNK SZABADULÁSUKIG FOLYTATÓDIK!



Levelünkkel arra kérjük Önöket, SEGÍTSENEK fiainkon és az anyagilag ellehetetlenített helyzetbe került szegény sorsú szülőkön. A két és fél éve zajló bírósági tárgyalások anyagilag teljesen kimerítettek bennünket. Segélyre szorulunk, hogy folytatni tudjuk küzdelmünket a fiainkért, a per újra fölvételéért, és mindenekelőtt az IGAZSÁGÉRT!

Segítségüket nem haszonszerzés céljából kérjük, hanem azért, hogy küzdelmünket folytathassuk. Ennek eredményeként reméljük, hogy elérhetjük a per újratárgyalását.

Arra kérjük Önöket, hogy levelünk közzétételével és továbbításával segítsenek rajtunk. Egy hazai és egy külföldi folyószámlával rendelkezünk, amelyeket nemrég nyitottunk a segély kivitelezése céljából. Ezekre fizethetik be segélyadományaikat, amelyeket előre is köszönünk! 

NEMZETKÖZI FOLYÓSZÁMLA DEVIZA BEFIZETÖ LEHETÖSÉGE:

A számla tulajdonos neve és cime:
TIBOR HORVAT
L.MUSICKOG 11
21235 - TEMERIN
SERBIA AND MONTENEGRO

A bank neve: MERIDIAN BANK AD

S.W.I.F.T. code:MEBACS22

A számla No:330103020050501868

IBAN code:CS73330103020050501868

Megjegyzés: SEGÉLY 
 
 
A SZERBIAI FOLYÓSZÁMLA DINÁR BEFIZETÖ LEHETÖSÉG:

A számla tulajdonos neve és cime:
TIBOR HORVAT
L.MUSICKOG 11
21235 - TEMERIN
SRBIJA

A bank neve: MERIDIAN BANK AD

A számla No:330102010005669537

Megjegyzés: SEGÉLY
 
Segítségüket előre is köszönjük!

Az elítélt fiaink barátainak köszönhetően hamarosan elkészül a róluk szóló honlap is, amelyen majd bővebb tájékoztatást olvashatnak róluk. Levélben az autocolor1@neobee.net e-mailcímen érhetnek el bennünket. Köszönjük megértésüket!

Tisztelettel, az öt elítélt temerini fiú, és szüleik

Horvath, Máriás, Szakál, Uracs, Illés családok

Telefon: 00 381 21 844 967 Telefon: 00381 21 840 433

Mob tel:063 159 8886 Mob tel:063 892 0125

 

A Szerb Köztársaság Belgrádi székhelyű Alkotmánybíróságának

Kapcsolat: posl. br. k 472 / 04




Az Újvidéki Kerületi Bíróság ítélete értelmében, amely a "Posl. br. k 472 / 04" nyilvántartási számot viseli, 2005. április 11-én elítéltek minket összesen 61 év börtön büntetésre, gyilkossági kísérlet bűntette miatt a Szerb Köztársaság Büntető Törvénykönyvének 47. szakasza. 2. bekezdése 2 pontja alapján, kapcsolatosan az Általános Büntető Törvény 19. szakasza alapján, és ennek értelmében:


Máriás Istvánt - 15 év letöltendő börtönbüntetésre

Horváth Árpádot - 10 év letöltendő börtönbüntetésre

Szakál Zoltánt - 11 év és 6 hónap letöltendő börtönbüntetésre

Uracs Józsefet - 11 év és 6 hónap letöltendő börtönbüntetésre, és

Illés Zsoltot - 13 év letöltendő börtönbüntetésre


2005. szeptember 05-én a Szerb Legfelsőbb Bíróság, mint az illetékes másodfokú bíróság a fellebezési tanács nyilvános ülésén, amely 5 bírósági tagból áll, és mint a tanács elnöke Janko Lazarević, Ljubomir Vučković, Milena Inić Drecun, Goran Čavlina és Bato Cvetković tanácstagok, és Nebojsa Pavlović tanácsadó, elutasította az elítéltek és a védenceik fellebezését, és az Újvidéki Kerületi Bíróság ítéletét teljes egészében helybenhagyta.


Az elítéltek az említett jogerős ítélet "k?. 1. 1120 / 05" kézbesítése után a Büntető eljárásról szóló törvény 428. szakasz. 1. bekezdése alapján benyújtották a kérvényt a törvényesség kivizsgálására, és a jogerős ítéletre, továbbá 2006. június 22-én a Szerb Legfelsőbb Bíróság elutasította az elítéltek és az ő védenceik kérelmét, de az Újvidéki Kerületi Bíróság "Posl. br. k 472 / 04" ítéletét, és a Legfelsőbb Bíróság "k?. 1. 1120 / 05" ítéletét helybenhagyta.

Mivel mi úgy tekintjük, hogy az egész folyamat, mint az előbb említett ítéletek súlyosan sértik az emberi és a kisebbségi jogokat, az Európai Konvenciót az emberi jogokról és a polgári szabadságról, még a Szerb Köztársaság Alkotmányát is, a Szerb Köztársaság Alkotmányának 170. szakasza alapján


Alkotmányos Fellebezést

jelentünk ki, a következő okok miatt:



a.. 1. A diszkrimináció tiltása, 21. szakasz a Szerb Köztársaság Alkotmányából.


b.. 2. Az igazságos ítélkezéshez való jog, 32. szakasz a Szerb Köztársaság Alkotmányából


c.. 3. Szabadságvesztett személlyel való bánásmód, 28. szakasz a Szerb Köztársaság Alkotmányából


Magyarázat


1.- Úgy tekintjük, hogy az első és másodfokú bíróság a fent elmített ítéleteket oly módon hozta meg, hogy figyelembe vette a vádlottak (mostmár elítéltek) nemzeti hovatartozását, tudva tudván hogy ezzel megsértik és ellentmondanak a Szerb Köztársaság Alkotmányának, az Európai Konvenciónak és az Emberi és Kisebbségi Jogok Törvényeinek. Ezt látni lehet az egész eljárásból, illetve annak levezetési módjából.

2004. június 28-án a vizsgálóbíró nem is közölte az eljárási folyamat levezetésének nyelvét, és így a bíróság nem adott lehetőséget arra, hogy megértsük pontosan mi minden szól ellenünk, igaz, hogy utólagosan be lett vezetve a jegyzőkönyvbe, hogy az eljárás nyelve "szerb - magyar", ami teljesen érthetetlen, mert úgy tudjuk, hogy a vádlottat csak egy nyelven lehet kihallgatni, akkor is ha a bíróság egyszer (utólagosan) közölte az eljárási folyamat nyelvét, a törvény szerint azt a nyelvet nem lehet változtatni. Még úgy is, hogy kétszer fellebbeztünk erre a körülményre is a Szerb Legfelsőbb Bíróságnak, a fellebbezési kérelmeket valamilyen prevenciós okoból kifolyólag nem fogadták el. Ilyen módon még az eljárás előtárgyalás fázisában a bíróság megsértette a mi feljebb említett jogainkat, mert lényegében nem engedélyezte, hogy a saját anyanyelvünket használjuk. Habár összesen 61 év börtönbüntetésre ítéltek el bennünket, habár nagyon sok olyan példát hozhatnánk fel, ahol a másmilyen nemzeti hovatartozású vádlottak mégis 3-tól 6 hónapig terjedő büntetést kaptak, úgy véljük, hogy csak amiatt ítéltek el bennünket ilyen kegyetlenül nagy börtönbüntetésre, mert nemzeti kisebbség vagyunk és a sértett a többségi nemzethez tartozik. Ezeket az állításainkat be is tudjuk bizonyítani - ezekből és a fent említett okokból kifolyólag úgy tekintjük, hogy az ellenünk lévő eljárást nyomás alatt vezették le, illetve hogy diszkriminációt alkalmaztak ránk nemzeti hovatartozásunk miatt.


2.- Úgy látjuk, hogy az elsőfokú eljárási folyamat alkalmával súlyosan megsértették a fent említett jogainkat, az első határidő alkalmával Zdenka Stakić bírónő kizárta a nyilvánosságot, csak azért mert a sértett édesanyja kijelentette, hogy "minden magyar bűnöző" - úgy tekintjük, hogy a bírónő nem járt el igazságosan az okból kifolyólag, mert megtehette volna, hogy csak a hölgyet zárja ki, és nem hogy ez az egy személy miatt megbüntesse az összes jelenlévőt. Továbbá 2005. március 21-én a bírónő megfenyegetett bennünket ezekkel a szavakkal: " Nevess csak, nevess, aki a végén nevet az nevet a legédesebben! " - azt kérdezzük mit kellene, hogy jelentsenek a szavai, lényegében igazából azt látjuk, hogy a bíróság ilyen magatartással a tudomásunkra hozta, hogy el leszünk ítélve, illetve bűnösnek nyilvánított bennünket, mielőtt meghozták volna az elsőfokú ítéletet. Továbbá háromszor vettek tőlünk vért és vizeletet, kétszer a temerini rendőrségen, és egyszer az újvidéki vizsgáló börtönben - még akkor is, ha a vérvizsgálattal megállapították, hogy mindenki, még a sértett is a 0 (nullás) vércsoportba tartozik, mi akkor is meg vagyunk győződve arról, hogy ez nem igaz.

A bíróság elütötte a védelem javaslatát, hogy a szakemberek ismételjék meg a vérvizsgálatot - feltehetjük a kérdést, hogy miért nem hagyta jóvá a bíróság ezt a javaslatot? Továbbá a szakemberek a vérvizsgálattal állítólag megállapították, hogy a vérünkben nem volt jelentősebb mennyiségű alkohol, sem orvosság vagy kábítószer - mi tudjuk, hogy ez nem igaz, de a bíróság mégis elvetette ezt a javaslatot is, és mindezen felül ezt a mi állításunkat igazolták az ügyészség tanúi is, de sajnos sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem tulajdonított az egyes tanúvallomásoknak semmilyen jelentőséget, mind a mai napig nem tudjuk, hogy a bíróság miért értékelte csak azokat a vallomásokat, amelyek minket terhellnek, de azokat a vallomásokat, amelyek a védelem javára mentek volna, valamilyen érthetetlen okok miatt, és egyfajta "laikus" magyarázattal, elvetette. A védelem a főtárgyaláson sokszor ajánlott tanúkat, többek között a következő tanúkat szeretnénk kiemelni: Dusan Desnica rendőrt, és a temerini rendőrség parancsnokát Miskolci Lajost, amely tanúkat a védelem javasolta az okból, mert ők kellő pontossággal rá tudnának mutatni arra, hogy milyen szellemi állapotban voltak a gyanúsítottak 2004. június 26-án az előzetesbe helyezéskor, de a bíróságnak erről a kérdésről később kellene döntenie - legalábbis ez volt a tanács elnök asszonyának közlése, de bizonyos érthetetlen okokból kifolyólag a bíróság erről nem is hozott döntést. Úgy véljük, hogy a bíróság azért nem döntött erről a javaslatról, mert ezek a tanúk igazolták volna a mi állításainkat és az egyes tanúk állításait, amelyeket a bíróság nem értékelt az elsőfokú ítélet meghozatala alkalmával. Úgy látjuk, hogy a bíróság effajta magatartásával súlyosan megsértette, a védelem joga a Büntető eljárásról szóló törvény 368. szakasza 2 bekezdése alapján, de a Szerb Legfelsőbb Bíróság még ennek a ténynek sem tulajdonított semmilyen jelentőséget.

2006. április 11-én az Újvidéki Kerületi Bíróság összesen 61 év letöltendő büntetésre ítélt el bennünket.

Az ítélet magyarázatában olyan tényeket, vagyis jobban mondva "bizonyítékokat" hoznak fel, amelyek nem is voltak a vád tárgya, illetve azokat a tényeket fel sem hozták a főbb átkutatásoknál, ezzel a magatartással pedig az elsőfokú bíróság átvette az ügyész szerepét és jelentős sérelmeket okozott a bűncselekmény szabályaiban a Büntető eljárásról szóló törvény 368. szakasza 1. bekezdése. 8 pontja. alapján, de még ennek a törvénysértésnek sem a Szerb Legfelsőbb Bíróság egyáltalán semmilyen jelentőséget nem tulajdonított. Továbbá a Kerületi Főügyész helyettese a fellebbezésében sértett állatoknak is nevezett minket, amit az ügyész oldaláról súlyos törvénysértésének tekintünk.

Úgy véljük, hogy mindez, amiről feljebb beszámoltunk, súlyosan sérti a Szerb Köztársaság Alkotmányát - Az igazságos ítélkezéshez való jog, 32. szakasz a Szerb Köztársaság Alkotmányából, az Emberi és Kisebbségjogok Európai Konvencióját, és a Büntető eljrárásról szóló törvényt is.


3.- 2004. június 26-án az Újvidéki Vizsgálóbörtönbe való beidézés alkalmával súlyos erőszakot hajtottak végre rajtunk, szintén nemzeti hovatartozásunk miatt - a "megverettetés" után 5 napig magánzárkában voltunk, úgy is, hogy nem követtünk el semmiféle szabálysértést - még orvosi ellátásban sem részesítettek bennünket - ez a megverettetés miatt még mindig súlyos egészségügyi károsodásaink vannak.

Úgy véljük, hogy a hivatalos biztonsági szolgálat ilyen cselekedetével súlyosan sérült a Szerb Köztársaság Alkotmányának 28. pontja.

Jelenleg a "KPZ Sremska Mitrovica" börtönben, a büntetésünk letöltésén tartózkodunk, ezt a fellebbezést pedig szüleinktől küldjük, mert félünk hogy a börtön igazgatóságán keresztül Önök ezt nem kapnák meg.


Mindezt amit feljebb felsoroltunk, bizonyítani is tudjuk!


JAVASOLJUK:


A Szerb Köztársaság Alkotmánybíróságának, hogy az Újvidéki Kerületi Bíróság 2005. április 11-ei K. 472/04 számú ítéletét, valamint a Szerb Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának 2005. szeptember 05-ei, 1120/05 számú jogerős ítéletét HELYEZZE HATÁLYON KÍVÜLRE.




Tisztelettel: Az elítéltek:

Máriás István 7596/2

Kelt: Mitrovicán, Uracs József 7597/2

2006. november 13-án Szakál Zoltán 7598/2

Horváth Árpád 7599/2




/Megjegyzés az Emberi Jogi Központtól: Illés Zsolt pusztán technikai okokból nem tudta aláírni a beadványt, de természetesen annak tartalmával teljes egészében egyetért/

<< vissza