BÖRTÖNBEN LEVŐ FIAINK ÉRDEKÉBEN!
Mielőbbi szabadulásuk reményében KÉRÜNK, hogy továbbítsd ezt a levelet:
TILTAKOZUNK
a fiainkra igazságtalanul kiszabott 61 év börtönbüntetés ellen!Mi vagyunk a szülei annak az öt temerini fiatalnak,
akiket Szerbiában nem tapasztalt szigorral, igazságtalanul 10-15 év börtönbüntetésre ítéltek. Mi, az elítélt Máriás István,
Horváth Árpád, Szakál Zoltán, Uracs József, Illés Zsolt szülei sosem menekültünk gyerekeink felelősségre vonása elől. Mi is
elítéljük fiaink cselekedetét, de elfogadhatatlannak tartjuk a drákói szigorral kiszabott, példa nélküli büntetést. Fiaink
29 hónapja a Sremska Mitrovicai börtönben töltik büntetésüket, amit azért szabtak ki rájuk, mert egy piactéri verekedést a
nyomozók gyilkossági kísérletnek minősítettek, és ezt a bíróság elfogadta. A szigorú ítélet meghozatalához nagyban hozzájárult
az akkori szerbiai politikai helyzet. Emlékeztetőül mondjuk el, hogy fiaink abban az időben verték meg az őket részegen provokáló
drogdílert, amikor tömegesek voltak a magyarverések Vajdaság szerte, és a magyar érdekvédelmi szervezetek felemelték hangjukat
a szerbiai rendőrség és igazságszolgáltatás magatartása ellen. Fiaink tárgyalása nagy titoktartás közepette, zárt ajtók mögött
zajlott. A bíróság a velük szemben alkalmazott büntetés kiszabásakor kettős mércét alkalmazott. A vizsgálati fogságban bántalmazták
őket, és anyanyelvük használatát sem engedélyezték számukra. Hiába tettünk fellebbezést a szigorú büntetés ellen több alkalommal
is, Szerbia legfelsőbb bírósága sem tanúsított megértést.
Mi, szülők belefáradtunk a kilátástalannak látszó küzdelembe,
mégsem adjuk fel! Nem nyugszunk bele a megváltoztathatatlanba!
KÜZDELMÜNK SZABADULÁSUKIG FOLYTATÓDIK!
Levelünkkel arra kérjük Önöket, SEGÍTSENEK fiainkon és az anyagilag ellehetetlenített helyzetbe került szegény
sorsú szülőkön. A két és fél éve zajló bírósági tárgyalások anyagilag teljesen kimerítettek bennünket. Segélyre szorulunk,
hogy folytatni tudjuk küzdelmünket a fiainkért, a per újra fölvételéért, és mindenekelőtt az IGAZSÁGÉRT!
Segítségüket
nem haszonszerzés céljából kérjük, hanem azért, hogy küzdelmünket folytathassuk. Ennek eredményeként reméljük, hogy elérhetjük
a per újratárgyalását.
Arra kérjük Önöket, hogy levelünk közzétételével és továbbításával segítsenek rajtunk. Egy
hazai és egy külföldi folyószámlával rendelkezünk, amelyeket nemrég nyitottunk a segély kivitelezése céljából. Ezekre fizethetik
be segélyadományaikat, amelyeket előre is köszönünk!
NEMZETKÖZI FOLYÓSZÁMLA DEVIZA BEFIZETÖ LEHETÖSÉGE:
A
számla tulajdonos neve és cime:
TIBOR HORVAT L.MUSICKOG 11 21235 - TEMERIN SERBIA AND MONTENEGRO
A bank neve: MERIDIAN BANK AD
S.W.I.F.T.
code:MEBACS22
A számla No:330103020050501868
IBAN code:CS73330103020050501868
Megjegyzés: SEGÉLY
A SZERBIAI FOLYÓSZÁMLA DINÁR BEFIZETÖ LEHETÖSÉG:
A számla tulajdonos neve és cime:
TIBOR HORVAT L.MUSICKOG 11 21235 - TEMERIN SRBIJA
A bank neve: MERIDIAN BANK AD
A számla
No:330102010005669537
Megjegyzés: SEGÉLY
Segítségüket előre is köszönjük!
Az elítélt fiaink barátainak köszönhetően hamarosan elkészül a róluk szóló honlap
is, amelyen majd bővebb tájékoztatást olvashatnak róluk. Levélben az autocolor1@neobee.net e-mailcímen érhetnek el bennünket.
Köszönjük megértésüket!
Tisztelettel, az öt elítélt temerini fiú, és szüleik
Horvath, Máriás, Szakál, Uracs,
Illés családok
Telefon: 00 381 21 844 967 Telefon: 00381 21 840 433
Mob tel:063 159 8886 Mob tel:063 892 0125
A Szerb Köztársaság Belgrádi székhelyű Alkotmánybíróságának
Kapcsolat: posl. br. k 472 / 04
Az
Újvidéki Kerületi Bíróság ítélete értelmében, amely a "Posl. br. k 472 / 04" nyilvántartási számot viseli, 2005. április 11-én
elítéltek minket összesen 61 év börtön büntetésre, gyilkossági kísérlet bűntette miatt a Szerb Köztársaság Büntető Törvénykönyvének
47. szakasza. 2. bekezdése 2 pontja alapján, kapcsolatosan az Általános Büntető Törvény 19. szakasza alapján, és ennek értelmében:
Máriás Istvánt - 15 év letöltendő börtönbüntetésre
Horváth Árpádot - 10 év letöltendő börtönbüntetésre
Szakál Zoltánt - 11 év és 6 hónap letöltendő börtönbüntetésre
Uracs Józsefet - 11 év és 6 hónap letöltendő
börtönbüntetésre, és
Illés Zsoltot - 13 év letöltendő börtönbüntetésre
2005. szeptember 05-én a Szerb
Legfelsőbb Bíróság, mint az illetékes másodfokú bíróság a fellebezési tanács nyilvános ülésén, amely 5 bírósági tagból áll,
és mint a tanács elnöke Janko Lazarević, Ljubomir Vučković, Milena Inić Drecun, Goran Čavlina és Bato Cvetković tanácstagok,
és Nebojsa Pavlović tanácsadó, elutasította az elítéltek és a védenceik fellebezését, és az Újvidéki Kerületi Bíróság ítéletét
teljes egészében helybenhagyta.
Az elítéltek az említett jogerős ítélet "k?. 1. 1120 / 05" kézbesítése után a
Büntető eljárásról szóló törvény 428. szakasz. 1. bekezdése alapján benyújtották a kérvényt a törvényesség kivizsgálására,
és a jogerős ítéletre, továbbá 2006. június 22-én a Szerb Legfelsőbb Bíróság elutasította az elítéltek és az ő védenceik kérelmét,
de az Újvidéki Kerületi Bíróság "Posl. br. k 472 / 04" ítéletét, és a Legfelsőbb Bíróság "k?. 1. 1120 / 05" ítéletét helybenhagyta.
Mivel mi úgy tekintjük, hogy az egész folyamat, mint az előbb említett ítéletek súlyosan sértik az emberi és a kisebbségi
jogokat, az Európai Konvenciót az emberi jogokról és a polgári szabadságról, még a Szerb Köztársaság Alkotmányát is, a Szerb
Köztársaság Alkotmányának 170. szakasza alapján
Alkotmányos Fellebezést
jelentünk ki, a következő okok
miatt:
a.. 1. A diszkrimináció tiltása, 21. szakasz a Szerb Köztársaság Alkotmányából.
b.. 2.
Az igazságos ítélkezéshez való jog, 32. szakasz a Szerb Köztársaság Alkotmányából
c.. 3. Szabadságvesztett személlyel
való bánásmód, 28. szakasz a Szerb Köztársaság Alkotmányából
Magyarázat
1.- Úgy tekintjük, hogy az
első és másodfokú bíróság a fent elmített ítéleteket oly módon hozta meg, hogy figyelembe vette a vádlottak (mostmár elítéltek)
nemzeti hovatartozását, tudva tudván hogy ezzel megsértik és ellentmondanak a Szerb Köztársaság Alkotmányának, az Európai
Konvenciónak és az Emberi és Kisebbségi Jogok Törvényeinek. Ezt látni lehet az egész eljárásból, illetve annak levezetési
módjából.
2004. június 28-án a vizsgálóbíró nem is közölte az eljárási folyamat levezetésének nyelvét, és így a bíróság
nem adott lehetőséget arra, hogy megértsük pontosan mi minden szól ellenünk, igaz, hogy utólagosan be lett vezetve a jegyzőkönyvbe,
hogy az eljárás nyelve "szerb - magyar", ami teljesen érthetetlen, mert úgy tudjuk, hogy a vádlottat csak egy nyelven lehet
kihallgatni, akkor is ha a bíróság egyszer (utólagosan) közölte az eljárási folyamat nyelvét, a törvény szerint azt a nyelvet
nem lehet változtatni. Még úgy is, hogy kétszer fellebbeztünk erre a körülményre is a Szerb Legfelsőbb Bíróságnak, a fellebbezési
kérelmeket valamilyen prevenciós okoból kifolyólag nem fogadták el. Ilyen módon még az eljárás előtárgyalás fázisában a bíróság
megsértette a mi feljebb említett jogainkat, mert lényegében nem engedélyezte, hogy a saját anyanyelvünket használjuk. Habár
összesen 61 év börtönbüntetésre ítéltek el bennünket, habár nagyon sok olyan példát hozhatnánk fel, ahol a másmilyen nemzeti
hovatartozású vádlottak mégis 3-tól 6 hónapig terjedő büntetést kaptak, úgy véljük, hogy csak amiatt ítéltek el bennünket
ilyen kegyetlenül nagy börtönbüntetésre, mert nemzeti kisebbség vagyunk és a sértett a többségi nemzethez tartozik. Ezeket
az állításainkat be is tudjuk bizonyítani - ezekből és a fent említett okokból kifolyólag úgy tekintjük, hogy az ellenünk
lévő eljárást nyomás alatt vezették le, illetve hogy diszkriminációt alkalmaztak ránk nemzeti hovatartozásunk miatt.
2.-
Úgy látjuk, hogy az elsőfokú eljárási folyamat alkalmával súlyosan megsértették a fent említett jogainkat, az első határidő
alkalmával Zdenka Stakić bírónő kizárta a nyilvánosságot, csak azért mert a sértett édesanyja kijelentette, hogy "minden magyar
bűnöző" - úgy tekintjük, hogy a bírónő nem járt el igazságosan az okból kifolyólag, mert megtehette volna, hogy csak a hölgyet
zárja ki, és nem hogy ez az egy személy miatt megbüntesse az összes jelenlévőt. Továbbá 2005. március 21-én a bírónő megfenyegetett
bennünket ezekkel a szavakkal: " Nevess csak, nevess, aki a végén nevet az nevet a legédesebben! " - azt kérdezzük mit kellene,
hogy jelentsenek a szavai, lényegében igazából azt látjuk, hogy a bíróság ilyen magatartással a tudomásunkra hozta, hogy el
leszünk ítélve, illetve bűnösnek nyilvánított bennünket, mielőtt meghozták volna az elsőfokú ítéletet. Továbbá háromszor vettek
tőlünk vért és vizeletet, kétszer a temerini rendőrségen, és egyszer az újvidéki vizsgáló börtönben - még akkor is, ha a vérvizsgálattal
megállapították, hogy mindenki, még a sértett is a 0 (nullás) vércsoportba tartozik, mi akkor is meg vagyunk győződve arról,
hogy ez nem igaz.
A bíróság elütötte a védelem javaslatát, hogy a szakemberek ismételjék meg a vérvizsgálatot - feltehetjük
a kérdést, hogy miért nem hagyta jóvá a bíróság ezt a javaslatot? Továbbá a szakemberek a vérvizsgálattal állítólag megállapították,
hogy a vérünkben nem volt jelentősebb mennyiségű alkohol, sem orvosság vagy kábítószer - mi tudjuk, hogy ez nem igaz, de a
bíróság mégis elvetette ezt a javaslatot is, és mindezen felül ezt a mi állításunkat igazolták az ügyészség tanúi is, de sajnos
sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem tulajdonított az egyes tanúvallomásoknak semmilyen jelentőséget, mind a mai napig
nem tudjuk, hogy a bíróság miért értékelte csak azokat a vallomásokat, amelyek minket terhellnek, de azokat a vallomásokat,
amelyek a védelem javára mentek volna, valamilyen érthetetlen okok miatt, és egyfajta "laikus" magyarázattal, elvetette. A
védelem a főtárgyaláson sokszor ajánlott tanúkat, többek között a következő tanúkat szeretnénk kiemelni: Dusan Desnica rendőrt,
és a temerini rendőrség parancsnokát Miskolci Lajost, amely tanúkat a védelem javasolta az okból, mert ők kellő pontossággal
rá tudnának mutatni arra, hogy milyen szellemi állapotban voltak a gyanúsítottak 2004. június 26-án az előzetesbe helyezéskor,
de a bíróságnak erről a kérdésről később kellene döntenie - legalábbis ez volt a tanács elnök asszonyának közlése, de bizonyos
érthetetlen okokból kifolyólag a bíróság erről nem is hozott döntést. Úgy véljük, hogy a bíróság azért nem döntött erről a
javaslatról, mert ezek a tanúk igazolták volna a mi állításainkat és az egyes tanúk állításait, amelyeket a bíróság nem értékelt
az elsőfokú ítélet meghozatala alkalmával. Úgy látjuk, hogy a bíróság effajta magatartásával súlyosan megsértette, a védelem
joga a Büntető eljárásról szóló törvény 368. szakasza 2 bekezdése alapján, de a Szerb Legfelsőbb Bíróság még ennek a ténynek
sem tulajdonított semmilyen jelentőséget.
2006. április 11-én az Újvidéki Kerületi Bíróság összesen 61 év letöltendő
büntetésre ítélt el bennünket.
Az ítélet magyarázatában olyan tényeket, vagyis jobban mondva "bizonyítékokat" hoznak
fel, amelyek nem is voltak a vád tárgya, illetve azokat a tényeket fel sem hozták a főbb átkutatásoknál, ezzel a magatartással
pedig az elsőfokú bíróság átvette az ügyész szerepét és jelentős sérelmeket okozott a bűncselekmény szabályaiban a Büntető
eljárásról szóló törvény 368. szakasza 1. bekezdése. 8 pontja. alapján, de még ennek a törvénysértésnek sem a Szerb Legfelsőbb
Bíróság egyáltalán semmilyen jelentőséget nem tulajdonított. Továbbá a Kerületi Főügyész helyettese a fellebbezésében sértett
állatoknak is nevezett minket, amit az ügyész oldaláról súlyos törvénysértésének tekintünk.
Úgy véljük, hogy mindez,
amiről feljebb beszámoltunk, súlyosan sérti a Szerb Köztársaság Alkotmányát - Az igazságos ítélkezéshez való jog, 32. szakasz
a Szerb Köztársaság Alkotmányából, az Emberi és Kisebbségjogok Európai Konvencióját, és a Büntető eljrárásról szóló törvényt
is.
3.- 2004. június 26-án az Újvidéki Vizsgálóbörtönbe való beidézés alkalmával súlyos erőszakot hajtottak végre
rajtunk, szintén nemzeti hovatartozásunk miatt - a "megverettetés" után 5 napig magánzárkában voltunk, úgy is, hogy nem követtünk
el semmiféle szabálysértést - még orvosi ellátásban sem részesítettek bennünket - ez a megverettetés miatt még mindig súlyos
egészségügyi károsodásaink vannak.
Úgy véljük, hogy a hivatalos biztonsági szolgálat ilyen cselekedetével súlyosan
sérült a Szerb Köztársaság Alkotmányának 28. pontja.
Jelenleg a "KPZ Sremska Mitrovica" börtönben, a büntetésünk letöltésén
tartózkodunk, ezt a fellebbezést pedig szüleinktől küldjük, mert félünk hogy a börtön igazgatóságán keresztül Önök ezt nem
kapnák meg.
Mindezt amit feljebb felsoroltunk, bizonyítani is tudjuk!
JAVASOLJUK:
A Szerb
Köztársaság Alkotmánybíróságának, hogy az Újvidéki Kerületi Bíróság 2005. április 11-ei K. 472/04 számú ítéletét, valamint
a Szerb Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának 2005. szeptember 05-ei, 1120/05 számú jogerős ítéletét HELYEZZE HATÁLYON KÍVÜLRE.
Tisztelettel: Az elítéltek:
Máriás István 7596/2
Kelt: Mitrovicán, Uracs József 7597/2
2006. november 13-án Szakál Zoltán 7598/2
Horváth Árpád 7599/2
/Megjegyzés az Emberi Jogi
Központtól: Illés Zsolt pusztán technikai okokból nem tudta aláírni a beadványt, de természetesen annak tartalmával teljes
egészében egyetért/
|