Make your own free website on Tripod.com

Eset 1.

Eset 6
Eset 1.
Eset 2.
Eset 3.
Eset 4.
Eset 5
Eset 6
Eset 7
Eset 8
Eset 9

<< vissza

R07/06 számú esetleírás

Tanút keresünk az alábbi beszámolóhoz!
2006-11-27. 10:28:40

Az alábbi, indokolatlan rendőri erőszak (mozgásképtelenné tett ember arcába könnygáz fújása közelről) október 23-án a Teréz körúton történt. Aki tud tanúskodni, jelentkezzen a csobay(kukac)kuruc.info címen!

 

Történt október 23-án, hogy délelőtt 9 órakor befejeztem a 24 órás műszakomat. Siettettem is a váltómat, hogy jöjjön időben, mert szeretnék elmenni a Kossuth téri megemlékezésre. Kíváncsi voltam arra is, hogy vajon a „hiteles ember” képéről lesül-e a bőr koszorúzás közben. A sok meghívott és jelenlevő illusztris vendég kimondottan aktuálissá tett egy esetleges demonstrációt a megemlékezés után, melyben magyar állampolgárok ajánlják a miniszterelnöknek, hogy nézzen a tükörbe! Számoljon el lelkiismeretével, és hagyja a magyar népet boldogulni, álljon fel az orvul megszerzett miniszterelnöki székből!

A Jászai Mari térről sétáltam a Kossuth tér felé, amikor egy ott felállított rendőri kordon akadályozta az embereket eljutni a Parlamenthez. Már jó néhányan álltak ott bebocsátást remélve. Egy idő után, az itt összeverődött, csalódott emberekkel elindultam vissza a körút felé, majd azon tovább az Oktogon irányába, remélve, hogy másfelől még megközelíthető a megemlékezés. Először a járdán haladtunk, majd később én is követtem a többieket az úttestre.

Próbáltuk az embereket megkérni, hogy csatlakozzanak. A nagyobb embertömeg jobban felhívja a külföldi újságírók figyelmét. Több embert érő atrocitás kellően bemutatja nekik a fiatal magyar „demokráciát”. Nem sikerült,mivel a Nyugati pályaudvarnál egy kisbusznyi álarcos rendőr felparancsolt minket a járdára. Tették ezt úgy, hogy nem rettentek el a gumibotjuk használatától sem. Velem szemben legalábbis így történt. A járdára érve azért visszanéztem, és 1-2 nem publikálható szóval minősítettem ténykedésüket, majd a többiekkel együtt továbbhaladtam a járdán.

Egy idő után páran megint kimentek az útra és kiabálva biztatták a 10-15 méterre levő, az utat alakzatban elálló rendőröket, hogy csatlakozzanak hozzánk, és juttassanak el minket eredeti célpontunkhoz, a Kossuth térre. Eközben lassan ők is haladtak, és többünk belátta, hogy a járdán menjünk tovább, mivel jobb a békesség. Lassan utolértek minket, amikor a járdán haladva éreztem, hogy gumibotjaikkal intenzíven bökdösve noszogatnak egy gyorsabb haladásra. Ekkor felháborodva megfordultam, és széttárulkozó kézzel közöltem velük, ha nem lennének annyira elvakulva, látnák, hogy az általuk meghatározott irányba sétálok, és nekem ne írják elő, hogy ezt milyen tempóban tegyem. Ez hiba volt! Ekkor leterítettek, hárman-négyen rámtehénkedtek, és fokozott gumibotos csapások közepette kicsavarták az egyik kezemet, és megbilincselték.

Teljesen mozgásképtelen voltam, valamelyikőjük mégis megkérte a társát, hogy ugyan fújjon már az arcomba egy fél doboz csípős könnygázt úgy 40-50 centi távolságból. Ettől a pillanattól kezdve, mint egy vak ember, csak a fülemre hagyatkozva próbáltam elképzelni, hogy mi történik körülöttem. Azt hallottam, hogy a többiek közül többen is elítélték a rajtam elkövetett intézkedést. Ennek ellenére nem változott semmi. Bevágtak a zsuppos kocsiba, és elvittek valahova. Itt még hagytak kicsit szenvedni a mikrobusz alján fekve, amikor úgy kellett volna egy zsebkendő, mint egy falat kenyér. Aztán 20-25 perc után bevittek valahova, ahol megszégyenítetten álltam, várva, hogy valaki megszólít, esetleg még zsebkendőt is ad. Rövid idő után el is vittek az orvosi szobába, ahol orrfújás és mosdás után visszanyertem emberi mivoltomat.

Úgy 3 óra körül jött egy személy, aki ismertette velem, miért is vagyok ott. Megkért, hogy aláírásommal igazoljam azt, hogy megértettem. Majd nevet és telefonszámot kért, akit értesíthet hollétem felől. Ezt 5-6 óra múlva meg is tették. Az ügyvéd, aki a párom nagyon jó barátnője, kb. 4 órát várt arra, hogy beengedjék és beszélhessen velem.

A tárgyalásomon egy olyan rendőrségi tanú vett részt, aki igaz, hogy a jegyzőkönyvet készítette és aláírta, de a rajtam elkövetett rendőri intézkedésnek nem volt szemtanúja. Ennek okán teljesen használhatatlan volt. Bár „hősiesen” védte a mundér becsületét az általános dolgokban, de konkrétumokkal nem tudott szolgálni. Íme egy jellemző példa: a kérdésre, hogy felismer-e, igennel válaszolt. Majd további kérdésekre azt felelte, bár azt nem tudja, milyen öltözéket viseltem, de arra határozottan emlékszik, hogy egy zászló volt a kezemben, és látta – úgy 10 méteres távolságból –, hogy mozgott a szám. Természetesen az arcomat is egyértelműen felismeri. A kérdésre, becslése szerint hány embernél lehetett zászló a csoportosulásban, azt felelte, hogy annyi helyre kivezényelték, hogy nem tudná megmondani. Ez nevetséges!

Egy személyt keresek, aki ott volt a Teréz körúton azon tüntetők között, akik látták a rajtam elkövetett rendőri intézkedést, és hajlandó alávetni magát egy tanúkihallgatásnak december 5-én. Ugyanis erre a napra napolták el a tárgyalásomat. Úgy érzem, hogy egymagam nem leszek elegendő a bíróság előtt a teljes rendőri apparátussal szemben.

Rédai István

 

redai.jpg

Enter supporting content here