Make your own free website on Tripod.com

Eset 1.

Eset 1.
Eset 2.
Eset 3.
Eset 4.
Eset 5
Eset 6
Eset 7
Eset 8
Eset 9

<< vissza

R02/06 számú esetleírás

 

 

2006. szeptember 19-én este fél kilenckor Botyval és Dáviddal találkoztam a Kossuth téren, ahol részt vettünk a békés demonstráción. Dávid még este hazament, mi ott maradtunk a téren fél egyig.  Úgy döntöttem, hogy az első éjszakai busszal megyek haza, ami a Deák térről egy óra tizenhét perckor indul. A 923-as éjszakai busszal eljutottunk a Blaha Lujza térig, ahol a 931-esre akartam felszállni, ami hazáig visz. Amikor a Blaha Lujza térre értünk, akkor láttuk, hogy a téren és a Rákóczi úton több ezer fős tömeg gyűlt össze. A buszról láttuk a rendőr sorfalat, amely a Blaha Lujza tér és a Keleti pu. között kb. félúton a Rákóczi úton keresztbe állt föl. Hamar beláttam, hogy a busz egyhamar nem fog jönni. Nem sokkal később néhány tüntető különféle tárgyakat dobott a rendőrök felé, amelyre a rendőrök könnygáz gránáttal válaszoltak.  Ezek után rendőrök mögül kivágtatott nyolc-tíz lovas rendőr, akik a Blaha L. tér felé vágtattak a Rákóczi úton. Nem sokkal később ezek a lovas rendőrök visszaindultak, és néhányan bementek a MATCH üzletnél az árkádok alá, és ott gumibotjukkal ütöttek, akik csak értek, majd visszatértek a rendőri sorfal mögé. Ezek után kezdtek épülni a barikádok. Visszaértünk a Blahára, ahonnan a tömeg egyik felével együtt az Üllői út felé indultunk el, mert másfelé a rendőrök miatt nem lehetett menni. Szinte végig rohantunk az Üllői útig, ott balra futottunk és kb. tíz ismeretlen fiatallal együtt az egyik belső udvarba futottunk be. Nem tudtuk, hogy az egy belső udvar, azaz, hogy ez zsákutca. Addig azért nem mertünk bemenni egy mellékutcákba, mert féltünk, hogy ott is lehetnek rendőrök, és féltünk, hogy megvernek bennünket, mint ahogy erre jó néhány példa is volt. Ekkor valaki szólt, hogy rendőrök jönnek, mi ekkor szétfutottunk, én egyedül az egyik, a többiek a másik irányba. Így kapott el egy rendőr, akinek megadtam magam.

Először a kilencedik kerületi kapitányságra kerültem, majd kora reggel átvittek a nyolcadik kerületibe. Itt egy kb. 10 négyzetméteres zárkába tettek be, ahol már három másik fiatal volt, egyikük csupa vér. Ott tudtam meg, hogy akiket azonnal a nyolcadik kerületibe vittek, azokat ott a kapitányságon mind megverték. A nap folyamán két meghallgatáson vettem részt. Azt ígérték, hogy délután a Gyorskocsi utcába szállítanak, ahol ágyak is lesznek, mivel itt csak két fapad volt. Mondanom sem kell, hogy nem vittek át minket. Így hárman fapadon aludtunk összekuporodva, a negyedikünk a földön. Reggel szállítottak át a Gyorskocsi utcába, ahol egy napot töltöttem. Péntek délelőtt vittek át a Markó utcába tárgyalásra. Itt helyeztek előzetes letartóztatásba, ami 30 napot jelent. Ezen a  tárgyaláson az ügyvédem nem tudott részt venni, mivel 6 perccel a tárgyalás megkezdése előtt küldték el neki az idézést faxon. Így védőügyvéd nélkül vettem részt a tárgyaláson. Ügyvédem még aznap megfellebbezte az ítéletet. Ezután a Nagy Ignác utcai fegyházba vittek (az 56-os Markó utca). A befogadási részlegen a börtönőrök folyamatosan ordítottak és megalázóan bántak velünk. Egy két négyzetméteres cellába tettek, amíg meg nem történt a befogadás (pl. orvosi vizsgálat). Ennek a cellának a zárja hibás volt, nem csukódott az ajtó, ezért az egyik börtönőr felszólított, hogy a körmömmel nyúljak be a vasajtón található ablak mellett lévő visszahajtott fémlemez és az ablak közé, és így fogjam az ajtót, hogy ne nyíljon ki, mivel belül nem volt kilincs, és más lehetőség sem volt. Motozás céjából egy szobába vittek, ahol a börtönőr megkérdezte, hogy megvertek-e engem a rendőrök. Amikor én nem-mel válaszoltam, akkor két önként jelentkező börtönőrt hívott be, és becsukták az ajtót. Ezután néhány pofont kaptam és a mellkasomra egy ütést. Fél hatkor egy első emeleti zárkába kerültem. Egy hetet töltöttem itt. Szobatársam rendes volt, jól megvoltunk. Vasárnap két börtönőr bejött, szétrúgták az ágyamat, mert köveket kerestek, amivel állítólag dobálóztam. Pénteken helyeztek szabadlábra. Kb. húsz „sorstársammal” együtt engedtek ki.

 

Kedden délután értesített az ügyvédem arról, hogy másnap, azaz 2006. okt. 4-én tárgyalás lesz. Ekkor Botyval és az ügyvédemmel bejártuk azt az útvonalat, amit akkor, 20-án megtettünk. A másnapi 10.30-kor kezdődött és 17.00-kor végződött, azaz hét és fél óráig tartott tárgyalás végig bizakodó hangulatban telt. Az ítélet hirdetésnél megdöbbenten hallottuk, hogy a tisztelt bírónő egy év és nyolc hónap letöltendő szabadságvesztéssel sújt.

 

A vád: „Csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak, miszerint beazonosítatlan társaival együtt üvegeket, flakonokat, köveket 10-20 m távolságból célzottan az intézkedő rendőrök felé dobott, majd megpróbált elmenekülni, de a rendőrség a közelben elfogta őt.”

 

Annak ellenére mondták ki az ítéletet, hogy az egyik rendőrtanú többször is ellentmondott az eredeti vallomásának és a későbbiekben is megváltoztatta azt, amit néhány perccel azelőtt elmondott. A rendőrök egymásnak is ellentmondó nyilatkozatokat tettek. Az én tanúm vallomását az ítéletnél nem vették figyelembe, kivéve egy mondatát, miszerint „ha én is elkövettem volna valamit, engem is elvittek volna”. Ezt a bíróság rám terhelő bizonyítékként értékelte, holott Boty nem rám, hanem egyéb más elkövetőkre értette.

 

A rendőrök állítása szerint a Blaha Lujza tér és az Üllői út között építettem barikádokat és 10-20 m távolságból dobáltam őket.  A valóságban Boty és én a legvégéig együtt voltunk, a rendőröktől kb. 100 m-es távolságban. Kijelentem, hogy én nem dobáltam semmit, nem borítottam kukákat és nem építettem úttorlaszt. Az ellenem felhozott vád hamis, és tárgyi bizonyítékot nem tudtak bemutatni.

 

xxxx

 

Első fokon elítéltek, kaptam 1 év 8 hónap letöltendőt. Okt 4-én volt a tárgyalás, neten az MTV archívumában meg is van a felvétel. Most még szabadlábon vagyok, és folytatom az egyetemet.